Széchenyi István halála után a birtokot fia, Ödön, a magyar tűzoltóság megszervezője örökölte, aki azonban hamarosan Törökországban telepedett le, s így a szentgyörgyvári uradalom az Oltay család kezébe került. Az első nagyobb aprózódást a terület 1889-ben szenvedte el, amikor a család egy nőtagjának részét a Nemestóthyak vásárolták meg: ez volt Felsőmándpuszta.
A korban a népesség az európai folyamatoknak megfelelően robbanásszerűen nőtt: 1900-ra elérte a 700 főt. Az I. világháború ugyan komoly vérveszteséget hozott, de azt a falu hamar kiheverte: 1931-ben lakossága már 765 fő. Ezt a növekedést a II. világháború ismét megtörte, ám a regeneráció meglepően gyors volt: 1945 végén, mindössze néhány hónappal a háború után a lakosságszám elérte a mindenkori maximumot: 814 főt írtak össze. Azóta a lakosság csaknem folyamatosan csökken.
A korban a lakosok 90 %-ának a mezőgazdaság jelentette a megélhetést.
Történet 1848 után
2016-06-30 16:09
